Scotia-tengeri jéghal

Leírás

A Scotia-tengeri jéghal (Chaenocephalus aceratus), angolul blackfin icefish, az antarktikus és szubantarktikus vizek egyik legkülönlegesebb halfaja, a jéghalféléк (Channichthyidae) legismertebb képviselője. Teste nyújtott, fejének formája különleges: orra hosszú, lapát- vagy krokodilszerű, szája hatalmas. Legfigyelemreméltóbb sajátossága, hogy hemoglobint nem termel: vére fehér vagy halványan átlátszó, mert a vörösvértestek hemoglobin-molekulái hiányoznak belőle. Az oxigénszállítást a folyadékban oldott O₂ és a rendkívül nagy szív (testtömeghez viszonyítva az állatvilág egyik legnagyobb szíve) biztosítja.

A Scotia-tenger (az Antarktika körüli szubantarktikus régió), a Déli-Georgia-szigetek és a Falkland-szigetek vizein él, jellemzően 0–700 méteres mélységben. A víz hőmérséklete −1,8 és +2 °C között mozog; testfolyadékaiban sajátos fagyásgátló fehérjék (antifreeze proteins) termelődnek.

A jéghal jelenléte az antarktikus táplálékháló szempontjából rendkívül fontos: maga is prédája számos antarktikus fókának, pingvinnek és tengeri madárnak. Kereskedelmi halászata a 20. század második felében erőteljesen folyt, ami egyes állományokat túlhalászottá tett; ma a CCAMLR szoros halászati kvótákat ír elő.

Testhossz és tömeg

Tipikusan 45–65 cm, maximálisan 75 cm is előfordul. Tömege 0,5–2 kg. Élettartama 8–14 év.

Szaporodás

Télen ívnak (május–júniusban a déli féltekén) sekélyebb vízben. A nőstény a fenékre 1000–2000 aránylag nagy (4–5 mm) ikrát rak, amelyeket a hím vigyáz. Az ikrák a hideg vízben rendkívül lassan, 4–6 hónap alatt kelnek ki. Az ivadékok lassú növekedésű, hosszú életű egyedekké fejlődnek.

Táplálkozás

Elsősorban antarktikus krillel (Euphausia superba) táplálkozik, de kisebb halakat (különösen fiatal jéghalakat), rákokat és más gerincteleneket is zsákmányol. A krill döntő táplálékforrás az antarktikus táplálékhálóban.