Szibériai tok

Tudományos neve:
Acipenser baeri
Angolul:
Siberian sturgeon

Leírás

A szibériai tok eredeti élőhelye Oroszország és Kína szibériai folyórendszerei, de sok vízbe betelepítették. Magyarországon több tóban is horgászható. Kitűnő ízű húsa és kaviárja miatt közkedvelt a francia gasztronómiában.

Testhossz és tömeg

Testhossza elérheti a 120–150 centimétert, tömege a 20–30 kg-ot. Hazai tógazdaságokban általában kisebb, 1–5 kg-os példányokkal találkozni.

Szaporodás

Édesvízi, nem vándorló alfajok is léteznek. Fenéki kövekre vagy kavicsokra ragasztja ikráit. A szaporítás hazai halgazdaságokban is folyik.

Horgászati szabályozás

Betelepített halfaj; hazai vizeinken tilalmi idő általában nem vonatkozik rá, de a horgászvizek saját szabályait érdemes ellenőrizni. Egyes tavakon méret- vagy darabkorlátozás érvényes.

Táplálkozás

Fenéklakó táplálékokkal él: férgekkel, kagylókkal, rákfélékkel és más fenéki gerinctelenekkel táplálkozik. Szája alul nyílik; fenékre tapadt élelmet vesz fel.

Horgászata

Általában a reggeli órákban fogható — megközelítőleg reggel 6 és 10 óra között. Csalinak giliszta és szúnyoglárva egyaránt bevált. Ha elkezd enni, szinte mindent felfal.

Az etetést fél liter csontival kezdjük horgászat előtt, és dobjunk a szórás szélére. Fenéken érdemes csúszó ólmos szereléket használni. Lényeges, hogy hosszú előkét használjunk, mert a hal szája alul helyezkedik el és nehezebben veszi fel a csalit.

Kapása bizonytalan: többször kisebb rántások, hasonlóan a törpeharcsához. Erőszakos hal, fárasztásakor vigyázni kell, mert azonnal a fenékre menekül, hogy az akadók között elmenekülhessen.