Tányérlazac

Leírás

A tányérlazac (Metynnis schreitmulleri) a karakteres testformájáról kapta nevét: oldalnézetből szinte tökéletes kör alakú, oldalról erősen összenyomott teste ezüstösen csillog, egyes egyedeknél halvány pirosas árnyalattal. A Characidae (tetrafogú halak) családjába tartozik, és közeli rokona az ismert pirányáknak, azonban teljesen növényevő természetű. Testét apró, finom pikkelyek borítják, zsírúszója van, és jól fejlett farokúszója villás formájú.

Természetes élőhelye Dél-Amerika trópusi édesvizei, elsősorban a Rio Paraguay és mellékfolyóinak lassú sodrású, gazdagon növényzettel benőtt öbleiben él. Az Amazonas medencéjében is előfordul. A vizek 24–28 °C közötti hőmérsékletét és az enyhén savas, puha vizet (pH 6,0–7,0) kedveli.

Az akváriumos tartásban a tányérlazacot általában kis csapatokban tartják, mert társas hal, és egyedül tartva stresszessé válik. Figyelemre méltó, hogy annak ellenére, hogy pirány-rokon, teljesen ártalmatlan más halfajokra nézve.

Testhossz és tömeg

Vadonban elérheti a 15–20 cm testhosszt, akváriumban általában 12–16 cm marad. Tömege 80–200 gramm. Élettartama megfelelő körülmények között 8–12 év.

Szaporodás

Az ívás szabadban az esős évszakhoz kapcsolódik. A nőstény 800–2000 ikrát szór szét a növényzet közé; az ikrák öntapadók és a levelekre tapadnak. Az ikrák 2–3 nap alatt kelnek ki, a lárvák az első 4–5 napban a szikzacskójukból táplálkoznak, majd önállóan elkezdik keresni az apró növényi anyagokat. A szülők nem gondozzák az utódokat.

Táplálkozás

Elsősorban növényevő: vizinövényeket, algákat, elhalt növényi anyagot, gyümölcsöt és magvakat fogyaszt. Akváriumban veszélyes lehet az élő növényzetre, ezért műnövényekkel érdemes díszíteni a tartályát. Az étrendet spirulina-tartalmú táppal, főtt zöldségekkel (saláta, spenót, cukini) és gyümölcsökkel lehet bővíteni. Kis mennyiségű fehérje (fagyasztott szúnyoglárva) is elfogadható.

Magyar nevek

Ezüst tányérhal, pirányarokon tányérhal