Törpe pikó

Leírás

A törpe pikó (Pungitius pungitius) apró termetű, de rendkívül ellenálló halfaj, amely a pikófélék (Gasterosteidae) családjába tartozik. Teste karcsú, orsó alakú, oldalán csontlemezek sorakoznak, hátán 7–12 (leggyakrabban 9) apró tüske található – innen ered angol neve (ninespine stickleback). Alapszíne szürkésbarna vagy olajzöld, hasán világosabb; szaporodási időszakban a hímek torokrégiója sötétfekete színt ölt.

Holarktikus elterjedésű faj: Észak-Európától, Szibérián át Japánig és Észak-Amerikáig megtalálható. Magyarországon elsősorban az Alföld lassabb folyású, dús növényzetű, sekély vizeiben, csatornákban és mocsaras területeken él. Kiválóan tűri a szélsőséges körülményeket: alacsony oxigénszintet, magas sótartalmat és hőmérséklet-ingadozást egyaránt.

A törpe pikó a kishal-közösségek fontos tagja, amelyet ragadozók széles köre fogyaszt. Érzékeny bioindikátor is: jelenléte vagy hiánya sokat elárul a víztér állapotáról.

Testhossz és tömeg

Felnőtt egyedek tipikusan 4–6 cm hosszúak, a maximális ismert testhossz kb. 7,5 cm. Tömegük mindössze 1–3 gramm. Élettartamuk a természetben általában 2–3 év.

Szaporodás

A hím gömb alakú fészket épít vízinövények száraiból és leveleiből, amelyet nyálkával ragaszt össze. Az ívás tavasszal–nyáron zajlik (április–július), 10–18 °C-os vízben. A nőstény 50–200 ikrát rak a fészekbe, majd a hím gondozza és védi azokat. Az embriók 6–10 nap alatt kelnek ki; a hím az ivadékokat a kikelés után is felügyeli néhány napig.

Táplálkozás

Mindenevő, ragadozó hajlamú apróhal: zooplanktonnal (vízibolhák, Cyclops), apró rovarlárvákkal, férgekkel, ikrákkal és kisméretű vízi gerinctelenekkel táplálkozik. Táplálékkeresésnél látását használja elsősorban, nappal aktív.