Egyiptomi szájköltőhal

Leírás

Az egyiptomi szájköltőhal (Haplochromis multicolor) a sügérfélék (Perciformes) rendjébe, a Cichlidae családba tartozó kis termetű afrikai ciklidféle. Természetes élőhelye Északkelet-Afrika, különösen az egyiptomi Nílus-delta, az Albertini-tó és a kelet-afrikai tavak sekély, sűrűn növényzett vizeiben él. A hím ivarérett példányok pompás színezetet viselnek: testük kékes-zöldes fénnyel csillog, oldalukon narancssárga és vörös árnyalatú foltok tarkítják, míg a nőstények visszafogottabban barnás-szürkésen mutatkoznak.

A faj nevét sajátos szaporodási stratégiájáról kapta: a nőstény a megtermékenyített ikrákat szájüregébe veszi, és ott kelti ki azokat. Ez a magatartás hatékony védelmet biztosít az utódoknak a ragadozókkal szemben. A hal jól alkalmazkodó, viszonylag igénytelen akváriumi faj, amely a 20–27 °C közötti vízhőmérsékletet és enyhén lúgos kémhatást (pH 7,0–8,0) kedveli.

A Haplochromis multicolor az akvaristika egyik legnépszerűbb kisméretű cichlid faja, amelyet már az 1900-as évek eleje óta tartanak fogságban. Bár nem veszélyeztetett faj, élőhelyein az emberi beavatkozás és a vízminőség romlása folyamatos nyomást jelent.

Testhossz és tömeg

A faj kifejlett példányai általában 7–9 cm hosszúra nőnek, a hímek a nőstényeknél kissé nagyobbak. Maximális testhossz ritkán haladja meg a 10 cm-t. Akváriumi körülmények között átlagos élettartamuk 3–5 év, optimális gondozás mellett esetleg 6 év is lehet.

Szaporodás

A szaporodási időszakban a hím élénk színt ölt és intenzíven udvarol a nősténynek. A nőstény 30–80 ikrát rak, amelyeket a megtermékenyítés után azonnal szájüregébe vesz. Az inkubációs idő 10–14 nap 26 °C-on; ez idő alatt a nőstény nem táplálkozik. A lárvákat a nőstény még néhány napig szájában tartja veszély esetén, majd önálló életre bocsátja az ivadékot.

Táplálkozás

Az egyiptomi szájköltőhal mindenevő, de erősen hajlik a ragadozó életmódra. Természetes körülmények között kisebb rákokon, vízirovarokon, lárvákön és zooplanktonon él. Akváriumi körülmények között szívesen fogyaszt élő vagy fagyasztott artémiát, szúnyoglárvákat, száraz granulátumot és pelyhes takarmányt. A növényi anyagokat kiegészítő táplálékként elfogadja.

Kép: Wikimedia Commons, Link