Északatlanti gránátoshal

Leírás

Az északatlanti gránátoshal (Macrourus berglax) a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe, a Macrouridae (patkányfarok-halak) családba tartozó mélyvízi halfaj. Elterjedési területe az Észak-Atlanti-óceán hideghideg-mérsékelt vizei: Izlandtól és Grönlandtól le a Mexikói-öböl északi pereméig, valamint Norvégiától Portugáliáig az európai oldalon. Jellemző mélységtartománya 200–2700 méter, a legsűrűbben 400–1200 méter között fordul elő.

A faj könnyen felismerhető jellegzetes testfelépítéséről: feje nagy és tömzsi, teste az uszony felé fokozatosan kihegyesedik (innen ered a „patkányfarok-hal" elnevezés), az egész törzse halpikkely helyett kemény, érdes tüskepikkellyel borított. Szemei rendkívül nagyok és gömb alakúak – ez adja az angol „onion-eye" (hagymaszem) elnevezést –, amelyek a gyenge fényt is jól hasznosítják. Bőre barnásszürke vagy vörösesbarna.

Az északatlanti gránátoshal kereskedelmi mélytengeri halászatban viszonylag jelentős faj; húsát fehér, alacsony zsírtartalmú halfilé formájában értékesítik. Az IUCN jelenleg a legkevésbé aggasztó (Least Concern) kategóriában tartja számon, de egyes állományait a mélytengeri halászat erősen terheli.

Testhossz és tömeg

A faj teljes testhossza 60–100 cm között van, a legnagyobb egyedek elérik a 110 cm-t. A törzs (az uszonyig mért) hossza az össztesthossz mintegy 40%-a. Testtömege 0,5–3 kg. Maximálisan dokumentált életkora 28 év.

Szaporodás

A gránátoshal pelagikus ívású: a nőstény apró, lebegő ikrákat bocsát a vízbe. Az ívási időszak télen és kora tavasszal jellemző a hideg észak-atlanti vizeken. Az ikraszám ezres nagyságrendű, de pontos adatok mélytengeri jellege miatt nehezebben dokumentáltak. Az ivarérettség lassú, 4–6 éves korban alakul ki.

Táplálkozás

Opportunista ragadozó és dögevő: kisebb halakat, rákokat (különösen eufoziidákat és garnélákat), tintahalakat, valamint elhullott nagyobb állatok maradványait fogyasztja. Táplálékát az aljzat közelében és a vízoszlopban egyaránt keresi, jellemzően éjszaka aktív.