Ezüstös tallérlazac

Leírás

Az ezüstös tallérlazac (Ctenobrycon spilurus) a Characiformes rendjébe, a Characidae (karakterhal-félék) családba tartozó dél-amerikai édesvízi hal. Természetes élőhelye a Karib-térség és Dél-Amerika észak-keleti részének folyórendszerei, különösen a Guyana és Venezuela területén húzódó folyók és tavak. Tipikusan sekély, növénydús, lassú folyású vizekben él, ahol dús aljnövényzet biztosít menedéket.

A hal megjelenésére jellemző az erősen lapított, tallér alakú kerek test, amely ezüstösen csillog; nevét is ezért kapta. Testén a farokúszó tövénél egy sötét, jól látható folt helyezkedik el. A faj az akvaristikában régóta kedvelt, igénytelen, csapatban jól tartható hal. A 22–28 °C közötti hőmérsékletet és enyhén savanyú-semleges vízminőséget (pH 6,0–7,5) kedveli.

Testhossz és tömeg

A faj általánosan 6–8 cm-re nő, maximálisan 10 cm-t érhet el. Testtömege néhány gramm. Átlagos élettartama akváriumi tartásban 4–6 év.

Szaporodás

Az ezüstös tallérlazac szóró ívású: a pár a vízinövények fölé emelkedve szórja ki az ikrákat és a spermát, a megtermékenyített ikrák a növényekre és az aljzatra süllyednek. Egy ívás során 300–1000 ikrát rakhat. Az ikrák 24–36 óra alatt kelnek ki. A szülők az ivadékot nem gondozzák, és felfalhatják az ikrákat, ezért szaporításkor ajánlott különválasztani őket.

Táplálkozás

Mindenevő: növényi anyagokat (algát, vízinövények leveleit), kisebb gerincteleneket, rovarlárvákat és zooplanktonikus szervezeteket egyaránt fogyaszt. Akváriumi körülmények között száraz pelyhes takarmányt, fagyasztott artémiát és növényi kiegészítőket kap.