Ezüstös tányérlazac

Leírás

Az ezüstös tányérlazac (Metynnis argenteus) a Characiformes rendjébe, a Serrasalmidae (piranha-félék) családba tartozó dél-amerikai édesvízi hal. Természetes élőhelye a brazíliai Mato Grosso állam és a szomszédos területek folyói és árterületi tavai, ahol a dús aljnövényzet és a lebegő vízinövények borítják a vízfelszínt. A faj az Amazon-medence és a Paraguay–Paraná folyórendszer sűrűen növényzett, lassabb folyású vizeiben él.

Megjelenése rendkívül jellegzetes: teste kerek-tányérszerű, erősen oldalról lapított, ezüstös fénnyel tündöklő. Oldalain halvány sávozottság vagy apró foltok láthatók, az úszók áttetszőek. A faj a piranhaféléktől eltérően növényevő, agresszivitása elhanyagolható. Az akvaristikában közkedvelt díszhal, amelyet csapatban (6 példány felett) érdemes tartani 24–28 °C-os, enyhén savanyú vízben (pH 6,0–7,0).

Testhossz és tömeg

Kifejlett példányok általában 12–16 cm testhosszt érnek el; maximálisan 20 cm-esek is előfordulnak. Testtömege 80–200 gramm. Akváriumi körülmények között élettartama 8–10 év.

Szaporodás

Az ezüstös tányérlazac szóró ívású csoportos hal. Az ívás rendszerint az esős évszakban, dús vízinövényzet között zajlik. A nőstény egyszerre 2000–4000 apró ikrát szórhat. Az ikrák 3–4 nap alatt kelnek ki, a lárva a sárgaszéktartalékból táplálkozik az első napokban. A szülők nem gondozzák az ivadékot.

Táplálkozás

Elsősorban növényevő: vízinövények leveleit, algákat, gyümölcsöket és magvakat fogyaszt. Akváriumi körülmények között rendszeres növényi kiegészítőt (spenót, borsó, uborka), spirulinás pelyheket és olykor apró gerincteleneket kap. Kizárólag növényi táplálék hatékony, de gépi pellet alapon is tartható.