Feketecsíkos páncélos harcsa

Leírás

A feketecsíkos páncélos harcsa (Corydoras melanistius) a Callichthyidae (páncélos harcsák) családjának tagja, Dél-Amerika északi részén, elsősorban Guyana és Venezuela folyóiban honos. Testét csontos pajzslemezek (scutumok) sorozata borítja, amelyek mechanikai védelmet nyújtanak a ragadozók ellen — innen ered a „páncélos" elnevezés. Jellegzetes mintázata: ezüstösfehér alapon sötétbarna vagy fekete foltok és csíkok futnak az oldalán, különösen a hátrésztől a farokig. A szem felett és mögött szintén fekete sáv húzódik.

Az állat fenéklakó; homokos vagy apró kavicsos aljzatú, lassú folyású, növényzetgazdag édesvizeket kedvel. Csoportos életmódú, legalább 6 egyedből álló falka kialakítása javasolt akváriumi tartásban. Általában nappal is aktív, a fenéken keresi az elhullott szerves anyagot.

Akváriumi tartásban az egyik legnépszerűbb és legkönnyebben tartható páncélos harcsa faj; viszonylag igénytelen, más halfajokkal jól megfér. Fontos tudni, hogy barbel-jai (szájsarkán lévő bajuszszerű tapogatói) a kemény vagy kavicsos aljzaton könnyen sérülnek, ezért finom homok ajánlott.

Testhossz és tömeg

Tipikus testhossza 4–6 cm, kivételesen elérheti a 7 cm-t. Tömege néhány gramm. Akváriumi körülmények között 5–7 évig élhet.

Szaporodás

T-alakú párzási pózban szaporodik, mint a legtöbb Corydoras faj: a hím tejét a nőstény szájával felveszi, majd a megtermékenyített ikrákat egyenként növényekre vagy az akvárium falára tapasztja. Egy ívási ciklus során 30–150 ikrát rak. Az ikrák 4–7 nap alatt kelnek ki. Az ivadékokat eleinte ciliátákkal, majd mikrotáplálékal kell etetni. Az ivarérettséget kb. 9–12 hónap alatt érik el.

Táplálkozás

Mindenevő, fenéklakó táplálkozású hal. A természetben elhullott szerves anyagot, rovarlárvát, férgeket és algákat keres. Akváriumi körülmények között szívesen veszi az aljzatra süllyesztett tápkorong-tablettákat, fagyasztott szúnyoglárvát és gilisztát. Etetésekor gondoskodni kell arról, hogy a táplálék el is jusson az aljzatra.

Kép: karsten_s, CC BY 4.0, Link