Fekete úszójú szivárványhal

Leírás

A fekete úszójú szivárványhal (Melanotaenia nigrans) az Melanotaeniidae (szivárványhalak) családjának egyik ausztráliai édesvízi képviselője. Teste oldalról lapított, ovális körvonalú, jellegzetes szivárványos csillogású: az oldalak alapszíne zöldes- vagy kékesbarna, amelyen vöröses és ezüstösen fénylő hosszanti sávok futnak végig. Neve a sötétebb — esetenként feketébe hajló — hátúszóból és farokalapi úszóból ered.

Természetes élőhelyei Ausztrália észak-keleti részén, főként Queensland és az Északi Terület folyóiban, patakjaiban, tavaiban és mocsaraiban találhatók. Sűrű vízinövényzettel benőtt, sekély, lassú folyású vizeket kedvel. Az aljzat általában homokos vagy kavicsos, a víz enyhén savas vagy semleges pH-jú.

Akváriumi tartásban közkedvelt halfaj; viszonylag igénytelen, csoportban tartandó, békés természetű. Élénk színezete — különösen a hímeken — a tartási körülmények és ivari érettség függvényében változik. Természetes állományai veszélyeztetettség szempontjából egyelőre nem aggasztóak, bár az élőhely-pusztulás lokálisan kockázatot jelent.

Testhossz és tömeg

Átlagos testhossza 6–8 cm, kivételesen elérheti a 10 cm-t. Tömege jellemzően 5–15 gramm. Akváriumi körülmények között 3–5 évig él.

Szaporodás

Az ívás során a nőstény ragadós ikráit vízinövényekre vagy gyökérzetre tapad. Egy ívási ciklus során 50–200 ikrát rak le, napokra elosztva. Az ikrák 7–12 nap alatt kelnek ki, a víz hőmérsékletétől függően. Az ivadékok apróak, kezdetben infuzóriával etethetők. Az ivarérettség 6–9 hónap alatt érhető el.

Táplálkozás

Mindenevő, opportunista táplálkozású hal. Természetes környezetben rovarokat, rovarlárvát, rákféléket és algákat egyaránt fogyaszt. Akváriumi körülmények között szívesen fogadja az élő és fagyasztott táplálékot (szúnyoglárva, artémia), valamint jó minőségű száraztápot.

Kép: Jesse de Vries, CC BY 4.0, Link