Ibériai koncér

Leírás

Az ibériai koncér (Rutilus arcasii) a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó kisebb édesvízi hal, amely az Ibériai-félszigeten, elsősorban Spanyolország középső és északi vízrendszereiben honos. Teste nyújtott, oldalról kissé lapított, a közönséges koncérhoz (Rutilus rutilus) hasonló, de kisebb méretű és jellegzetesen régiójához alkalmazkodott. Pikkelyei nagyok, ezüstösek; hátoldala sötétebb, hasi oldala fehéres-ezüstös. Mellékúszói és farokúszója halványan pirosas tónusú.

Elterjedési területe főként a Duero (Douro), a Tajo és a spanyolországi kisebb folyók vízgyűjtő területeire korlátozódik. Sekély, folyó és lassan áramló vizekben, valamint tószerű kiszélesedésekben él; kavicsos vagy homokos aljzatot kedvel, ahol sűrű vízi növényzet és algaborítás is jelen van. Az endemikus ibériai fajok közé tartozik, természetes populációi Portugáliában és Spanyolországban találhatók.

Védettsége azért aktuális, mert élőhelyeit a vízrendezések, szennyezések és az idegen ragadozó halfajok megjelenése veszélyeztetik. A Rutilus arcasii az IUCN értékelésében sebezhető (VU) kategóriába esik. Hasonló rokonai, mint a Rutilus lemmingii és a Rutilus alburnoides szintén az Ibériai-félsziget endemikus pontyfajai.

Testhossz és tömeg

Általában 8–15 cm-es testhosszt ér el, ritka esetben 18–20 cm-t. Tömege legfeljebb 50–100 gramm. Élettartama 5–8 év.

Szaporodás

Ívása tavasszal, április-júniusban zajlik, amikor a vízh-mérséklet 14–18 °C körülire emelkedik. Az ikrákat vízinövényekre és algára, sekély vízben rakja. Egy nőstény néhány ezer ikrát rakhat. Az ikrák 4–8 nap alatt kelnek ki; a lárvákat a növényzet védi.

Táplálkozás

Mindenevő, de döntően növényi anyagokkal táplálkozik: algát, detrituszt, vízinövény-leveleket és magokat fogyaszt. Kiegészítőként kisebb gerinctelent szervezeteket, rovarlárvát, vízicsigát is eszik. Aljzatközelben és a vízoszlopban egyaránt táplálkozik.