Krill

Leírás

Az antarktiszi krill (Euphausia superba) nem hal, hanem rákféle (Malacostraca osztály, Euphausiacea rend), mégis az egyik legfontosabb tengeri szervezet a Déli-óceán ökoszisztémájában. Teste vékony, csaknem átlátszó, gyengén kékes-zöldes árnyalatú; a fejtorán és potrohán biolumineszcens szervek helyezkednek el, amelyek kékes fényt bocsátanak ki. Testhossza általában 4–6 cm. A krill az óceán fotoszintetizáló fitoplanktonját fogyasztja, és maga is alapvető táplálékot jelent a bálnák, fókák, pingvinek, tengeri madarak és halak számára.

A faj a Déli-óceán hideg, tápanyagban gazdag vizeiben él, különösen az Antarktisz körüli körköros áramlatrendszerben. Hatalmas rajokban gyülekezik, amelyek sűrűsége elérheti az 1–2 kg/m³ értéket, és amelyek több száz kilométeres területet fedhetnek be. Becslések szerint a bioszféra egyik legnagyobb egyedi tömegű populációját alkotja: a teljes állomány biomassza 100–500 millió tonna közé tehető.

A krill kulcsszerepe az antarktiszi szén-dioxid-megkötésben is megjelenik: a fitoplankton fogyasztásával és ürülékük sülyedésével hozzájárulnak a mélytengeri szénmegkötéshez.

Testhossz és tömeg

Testhossza 4–6 cm, egyes példányok elérik a 7 cm-t is. Tömege 0,5–2 gramm. Élettartama 5–7 év.

Szaporodás

A krill ívása nyáron (január–február) zajlik a Déli-óceán felső vízrétegében. A nőstények mélyebb vízbe ereszkedve rakják le az ikráikat (egyenként akár 10 000 ikrát). Az ikrák sülyednek, és a mélyebb vizekben kelnek ki; a nauplius-lárva stádiumok fokozatosan úsznak vissza a felszín közelébe. A vedlési ciklusok száma évente 1–2.

Táplálkozás

Szűrőtáplálkozó: sörterendszerrel szűri a fitoplankont (kovamoszatok, dinoflagelláták) a vízből. Tápanyagszegény időszakban képes anyagcseréjét erősen lelassítani és korábban felhalmozott energiát felhasználni; jégtáblák aljáról jégalgákat is legel.

Magyar nevek

Antarktiszi krill, déli krill